Ingatlanközvetítők reagálnak az Index szakmát gyalázó cikkére- Verő Ákos (Érdi Ingatlan Iroda)
2015. szept. 16.Viski Nóra
Nem csak a különösen meleg napok, de az Indexen megjelent – objektívitást erősen nélkülöző – cikk miatt is felment az ingatlanközvetítők vérnyomása július végén. A szakmát és az abban dolgozókat egy kalap alá vévő, és szinte már kriminalizáló írás után úgy gondoltuk, hogy a kiegyensúlyzottságot helyre billentve lehetőséget adunk a MIOSZ-os kollégáknak, hogy az ő szemüvegükön keresztül is rátekintést nyerhessünk a szakma körülményeire. Megkeresésünkre csak úgy özönlöttek a méltán feldúlt reakciók. Cikksorozatunkban – melynek első részét ITT olvashatják – ezekből szemezgetünk. Mostani interjúnkban Verő Ákos (Érdi Ingatlan Iroda)mondta el a véleményét.
A sok negatív tapasztalat ellenére mit gondol, miért van szükség lakásvásárlásnál ingatlanközvetítő bevonására?
Aki értékesítési tapasztalattal rendelkezik és ismeri a környéket, sokban meg tudja könnyíteni az eladó dolgát. Időt spórolhat vevőnek, eladónak egyaránt, és a mai felpörgött világunkba egyre kevesebb ideje marad az embereknek. Minél kevesebb van valamiből, annál értékesebbé válik. Valóban mindenki arra szerződik, hogy megfelelő vevőt találjon az eladásra szánt ingatlanra. Egy rátermett szakembernek nevezhető kolléga ennél sokkal többet tesz. Nem csak időpontot egyeztet és kikíséri az érdeklődőket. A bemutatás egyszerű. A helyiségeket mindenki felismeri és a falak színharmóniája is elhanyagolható. A munka ezt megelőzően és ezután történik. Egy ingatlanközvetítő lehet, hogy éppen akkor is megbízója érdekében jár el, amikor az saját munkáját végzi, családi körben tölti idejét, gyerekeivel játszik, bevásárol stb. Mit tesz ilyenkor? Megszerkeszti azt a hirdetést (a tényszerű adatokkal), ami informatív a hirdetési oldalakon nézelődő leendő vásárlók számára és felkelti érdeklődésük. Ehhez persze a megfelelő fotókat is elkészítette már. Folyamatosan frissíti a hirdetéseket, krediteket fordít arra, hogy első oldalakon szerepeljen, érdeklődők kérdéseire telefonon vagy e-mailben válaszol. Már meglévő ügyfélkörét tájékoztatja az új lehetőségről. Ingatlan felvételkor segít az eladónak a REÁLIS irányár meghatározásában. Felkészíti arra, hogy ha érdeklődő érkezik, mire számíthat, mivel tudja ő is elősegíteni az eladást. Ismeri mind két fél igényeit lehetőségeit, és segíti a kialakuló alku folyamatát lezárni. Nem idealista turistákat visz lakást, házat nézni. Legalább az előzetes beszélgetés során felméri az ügyfél lehetőségeit. Ha tudja, hogy az ingatlant 20 Millió Ft alatt egy fillérrel sem adják, akkor nem viszi oda azt akinek nincs lehetősége 17 millió Ft-nál többért vásárolni. Még számos apróságot sorolhatnék. A lényeg szerintem a megbízó részére spórolt idő, és azon felmerülő feladatok nagy részének az átvállalása, ami az eladásig vezet, vagy néha még utána is. Képviselni kell megbízónk (eladó), ügyfelünk (vevő) és saját (ingatlanközvetítő) érdekeinket is. Ebben a skizofrén helyzetben is szem előtt tartva az etikus magatartást.
Összességében azt mondhatom, hogy ha eladó a megfelelő ingatlanügynök kiválasztására fordítja idejét, az később sokszorosan megtérül számára.
Mit gondol, mit lehetne tenni a szakmánkra szégyent hozó kóklerek ellen?
Ezeket az embereket szolgáltatásban „kóklernek” nevezzük, a szakiparban pedig „kontárnak”. Mindkettő kerülendő. A MIOSZ törekvései nagyszerűek (Etikai kódex, Etikus ingatlanos márka). Viszont sajnos nincsenek következmények, ha valaki nem ezeket szem előtt tartva jár el. Főleg azokra nincs, akik ezeket nem is ismerik, mert ilyen mélységben nem foglalkoznak a szakmát érintő egyéb más témákkal, csak azzal, hogy bármi áron megbízást kössenek, gyorsan valamilyen formában meghirdessék, és kész. Olyan ellenőrzésre és szankciókra lenne szükség, amik megakadályozzák a tét nélküli kókler próbálkozásokat. Mivel mindenki kezdi valahol, így az iroda és hálózat vezetőket kell, hogy annak felelőssége terhelje, hogy kit és mikor enged egyedül is tevékenykedni a piacon. Majd ha elengedte, utána is elvárható, hogy fél szemét továbbra is rajta tartva segítse a munkáját, és jó irányt, etikus magatartást mutasson. Ne csak arra használja az új munkatársat, hogy minél több új ingatlant szerezzen bármi áron az ingatlaniroda adatbázisába.
Az OKJ-s képzést a legtöbben el sem végzik, pedig talán ez lenne az alap. Ha elvégzik, azzal pedig még nem szereznek gyakorlatot. Biztos vagyok benne, hogy számos iroda szívesen foglalkoztatna gyakornokokat, akikből később az iroda arculatát és működését már ismerő remek munkatárs lehet. Persze az ő irányításuk szintén az iroda vezetők számos feladatát növelné, de később a befektetett munka jövedelmezően megtérülne és kevesebb lenne a negatív visszhang. Ellenőrzést ugyan évente végeznek azoknál a kollégáknál és cégeknél, akik a bizonyítvány megszerzése után a megyei jegyzőnél a hivatalos munkavégzés megkezdéséhez szükséges regisztrációt kérik. Viszont a legtöbben ezt nem teszik meg, ők az éves ellenőrzéseken sem esnek át. A cégbíróság sem ellenőrzi bejegyzéskor – vagy ha pótlólag veszi fel egy cég a tevékenységi körébe az ingatlanközvetítést -, hogy ezzel a regisztrációval rendelkezik-e. Azon illetékes szervek, akik pedig ezt ellenőrizhetnék túlterheltségük miatt nem, vagy csak csekély mértékben végzik. Véleményem szerint az ellenőrzés feladatát egy megfelelő érdekképviselet mint pl. a MIOSZ is elláthatná.
Be tud nekünk számolni olyan esetről, amikor az ügymenentbe nem volt ingatlanközvetítő bevonva, de vevő vagy a vásárló csúnyán átverte a másikat?
Azokról az esetekről, amiknél nem voltam semmilyen formában jelen és csak az egyik fél egyoldalú beszámolóját ismerem, nem szívesen nyilatkozom. Természetesen hallok ilyeneket nap mint nap. Volt viszont több, ahol akkor is próbálkoztak, amikor részt vettem az ügymenetben. Ilyen volt például egy családi ház, és a mellette lévő telek eladása. Az ház és telek eladója ugyanaz a személy, és a vásárló is egyben vette meg a kettőt. Két különböző típusú ingatlan, amik helyrajzi szám szerint is külön vannak nyilvántartva, ezért két adásvételi szerződés íródott. A település akkor még az utcai szennyvízelvezető hálózat kiépítése előtt járt, de a közmű hozzájárulási díjakat kezdték beszedni. Esetünkben egyik ingatlanra sem volt megfizetve. A vételár úgy lett kialkudva, hogy ennek díját mind a két ingatlanra vevő átvállalja, ezért nagyobb árkedvezményt kapott. Az ügyvédi szerződésbe ez viszont nem lett belefoglalva, és mivel a közmű fejlesztés az ingatlanra vonatkozik, az eladó pedig a szerződésben szokás szerint lenyilatkozta, hogy az ingatlanok tehermentesek az aktuális összeget kb. 1,5 év elteltével számon kérték rajta. Összegszerűen (az eltelt 1.5 év kamatával együtt) hozzávetőleg 700 000 Ft-ot. Ebben az esetben hiába hangzott el szóban, hogy ezen költségek átvállalása miatt kap engedményt a vevő, a szerződés az ami számít. A régi tulajdonosnak fizetni kellett. Egyéb (polgári peres) eljárást kezdeményezhet, amiben tanúja tudok lenni, mivel a szerződés aláírásakor és minden tárgyalásnál jelen voltam. Ez ad még némi esélyt számára ahhoz, hogy igazát bizonyítsa
Másik eset, amikor a vételárba bele alkudott konyha bútort gépekkel együtt a tulajdonos mégis kiszerelte és elvitte. Ebben az esetben kapóra jött, hogy minden tárgyalást az utolsó percig végigkísértem, és én is emlékeztem mindenre. A konyha bútor – melynek értéke kb. 1- 1,2 millió forint volt- 2 napon belül visszakerült a helyére.
Harmadik eset szintén családi ház eladásánál történt. A már említett településen elkészült a szennyvíz hálózat és az ingatlanok többségét már rá is csatlakoztatták. A szóban forgó ház birtokba adását az új tulajdonos részére megelőzte egy alapos lomtalanítás a kertben. Több tulajdonosa is volt a háznak. Ketten magukra vállalták a lomtalanítást, amivel idő előtt el is készültek. A házhoz rendelt kukásautó azonban csak következő napon tudott jönni. Ekkor azok, akik a kertben felhalmozott feleslegessé vált dolgokat összepakolták nem tudtak ott lenni a helyszínen. Megkérték harmadik tulajdonos társukat, hogy majd ha jön az autó, nyissa ki a kaput és a rakodók majd elvégzik a felpakolást. Amíg az úr várta az autót úgy döntött jó indulatú lesz. Ne kelljen annyit pakolni a rakodóknak, meg hát ott van az a már használaton kívüli régi szennyvíz gödör, így neki állt az összegyűjtött lomokat és szemetet beledobálni. Persze ez gyorsan kiderült. Itt is újra be kellett állnom az ütköző zónába és megoldást keresni a problémára. Szerencsére egyszerű megoldást találtunk. A jóindulatú régi tulajdonos – aki az árokba szórta a lomokat –kezdetben mosta kezeit, hogy ő csak jót csinált, de a tulajdonostársaival együtt meggyőztük, így végül az ő számlájára az emésztő tetejét munkagéppel betörettük, a szemetet kikotorták és elszállították, majd szabályosan töltő földdel feltöltötték. A művelet ára kb. 300 ezer forint volt.
A Verő Ákos által elmondottak – amelyekhez hasonlókat ingatlanközvetítő kollégákkal beszélgetve számosat hallunk – is hűen tükrözik, hogy ebben az iparágban is arról van szó, hogy az emberek az esetek nagy részében sajnos gyarlók, és erősen maguk felé húz a kezük. Mindenki számára nyilvánvaló kellene, hogy legyen, hogy az ilyen esetekben jó, ha van egy pártatlan személy – jelesül az ingatlanközvetítő -, aki mindenki számára elfogadható,kompromisszumos megoldást tud javasolni. Ilyet persze továbbra se várjunk a kóklerektől, akik bizonyosan csak a saját hasznukat fogják keresni minden üzletben. Tőlük vevő és eladó egyaránt tartsa magát távol, ha jót akar magának.
Kommentek
https://www.miosz.hu
Cookie
COOKIE BEÁLLÍTÁSOK
Weboldalunk az alapvető működéshez szükséges cookie-kat használ. Szélesebb körű fukcionalitáshoz marketing jellegű cookiekat engedélyezhet, amivel elfogadja az Adatkezelési tájékoztatóban foglaltakat.
Kommentek